Új nap, új számok… halálesetek, gyógyulások… statisztikák, grafikonok, megyei adatok, hírek, tájékoztatók, ajánlások… ezzel kelünk, ezzel fekszünk… megváltozott az életünk… Másképp kell gondolkodni, másképp kell szeretni, másképp kell élni… Leegyszerűsödtek a napjaink, leszűkűlt az életterünk… ki otthon, ki munkában… bevásárlás, bolt, patika… irány haza… Szabályok, korlátozások, betartandó utasítások… talán ezt a legnehezebb a mai világban, a szabadságunkat feladni… az én irányítást… azt, hogy én akarom ezt csinálni, én nem akarom azt csinálni… Most más mondja meg, hogy mit lehet és mit nem… egy dolgunk van… betartani, hisz  egy cél lebeg előttünk… az, hogy legyen már vége ennek az egésznek és a cél pedig szentesíti az eszközt… és most az eszköz az, hogy tartsuk be az utasításokat, az ajánlásokat, a korlátozásokat… A legnehezebb talán az, hogy  nem tudjuk, hogy meddig… de felnőtt emberek vagyunk, akik vissza szeretnék kapni a régi életüket... a mindennapjaikat, az életterüket… szeretnénk nemcsak boltba és patikába járni…  hanem találkozni a Nekünk oly kedves emberekkel, megölelni szüleinket… Másképp kell gondolkodni… a cél lebegjen előttünk… nem okoskodni szerettem volna, hisz nehéz itt mindenkinek, nincs kivétel… Vigyázzunk egymásra… (Írta: Zagyva Ági)

"Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, a ezáltal üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kétesebb a jövő!" Ipolyi-Stummer Arnold nagyváradi püspök, néprajzkutató meglátása mindenkor időszerű. Az emlékek nemcsak a leírt könyvekben lehetnek jelen, hanem ott vannak azokban az eszközökben, tárgyakban, amelyeket az emberek életük során akár a háztartásban, akár a gazdaságban, akár egyéb munkájuk, szórakozásuk során használtak. Ezek összegyűjtése egyre nehezebb és sokszor már lehetetlen, hiszen az idő és az emberi gondatlanság eltűnteti, megsemmisíti. Ez az a pillanat, amikor végleg elvesznek s már az emlékük is feledésbe merül. Ezt szerettem volna elkerülni. A végleges feledést. (Bíró Endre) Forrás: bucsaimuzeum.webnode.hu

Miután kiszámoltuk, hogy 4 szivattyú 7 óra alatt mennyi köbméter vizet juttat el az öntözőcsatornákban, kizavartam a gyereket játszani. Eleget görnyedtünk már a gép előtt! Nekem gyorsan teregetni kell és veteményezni, hiszen itt a várva várt tavasz, friss illata lesz a mosott ruhának, kibújt az újhagyma, a retek, a saláta.
Szerencsések vagyunk, mert lehet a kertes házban kicsit gördeszkázni, trambulinon szaltózni - jajj,csak most ne törje ki a lábát, mert az orvoshoz nem szerencsés most menni. Lehet kutyázni, macskázni, tollaslabdázni, és persze focizni is tanulhat anyuka. Vége a mindennapos testnevelésnek, vége az edzéseknek, valamit kezdeni kell az energiával. ÍGY most tanulok passzolni, célozni, később majd dekázni...
Miután rászólt a kutyára, hogy " Maradj egy helyben!", rámtört a nevetés, mégha fanyarul is, de nevetés. Napok, hetek óta nem nevettünk igazán.
- Maradj egy helyben???  - kérdeztem. Juhar, aki annyira várta, hogy tudjon veled játszani, most maradjon egy helyben?
- Igen. Miért, nem hallottál még ilyet?
Hát igen... Maradni egy helyben. Otthon maradni. Ezt halljuk éjjel-nappal. Már tudat alatt is működik.
Szóval nálunk ennyire hatásos.
Gyors kertészkedés után újra visszavedlek "számonkérősbe".
- Mit kell még mára megcsinálni? Melyik a legközelebbi határidős? Miből van még, mit is mondtál?
Közben sajnálom őt, magamat, az egészségügyiseket, a dolgozókat - akinek van, akinek nincs és hogy lesz-e, és ha igen, akkor mikor indul be újra ez a megpihent világ.
Lehet, hogy kellett már, lehet hogy nem így kellett volna.
Most mindenki egyszerre kapta a pofont. Csak tudjunk felállni!!
ÚJRAKEZDENI, MÁSKÉPP CSINÁLNI. EZ A VILÁG LECKÉJE!  (Írta: Kissné Iványi Anikó)

“ A világot letakarni nem tudjuk. Egyetlenegy dolgot próbálunk meg: az arcunkat a Napba emeljük, mert hogyha a Napba nézünk, nem látjuk az árnyékot. “ (Náray Tamás)

Zenészek, rendezvényszervezők, klubtulajdonosok, vendéglátósok, turizmusból élők, hajdúszoboszlóiak és nem csak hajdúszoboszlóiak, művészek, na és mindenki akik számára rendkívül nehéz a jelen és lesz a jövő, nektek ezt a dalt küldjük mi, hajdúszoboszlói zenészek és zenészpalánták nagy-nagy szeretettel!

Reméljük sikerül egy kis örömet okoznunk, ezzel kitartást és jó egészséget kívánva mindenkinek, a végén úgyis felkel majd a Nap! #mertkelladal #vigyázzunkegymásra

Eredeti előadó: V’Moto-Rock -Várj míg felkel majd a nap-Zene-szöveg:Lerch István-Demjén Ferenc

Közreműködött:Kovács Tamás, Kovács ,,Zozo” Zoltán, Kovács ,,Koku” Zoltán, Szemán Bence, Káposztás Bálint, Káposztás Gergely, Török Péter, Ferenczi Tibor, Lukács Dóra, Jónás Kálmán, Juhász ,,Winstone” Péter, Kerékgyártó Csaba, Tóth András, Petrics József, Radics Péter, István László, Veres Patrik, Török Ágnes, Rásó Péter, Rásó Levente, Hevesi Norbert, Katona László, Asztalos ,,Paszti” Attila, Oláh Tamás, Bali István, Nagy Bálint, Juhász Kálmán, 

Hangtechnikus és vágó: Szemán Bence, 

Fotók: Nagy Balázs

Projektszervező: Káposztás Gergely

Hajdúszoboszló, 2020. április 03.

Fotó: Bernáthné Fógel Edit

Én se húztam ki magam a maszk varrásból, igaz most még elsősorban a családnak varrtam. Ez már csak a miénk és a maradék, ami már ma útra is kel. A hajtogatott extra méretű maszkokat is hordják már az építőiparosok.
Azt gondolom, hogy minden ember megérdemli azt a bizonyos tapsot, aki helytáll a maga területén, akár eü. dolgozó, akár kereskedő, akár kamionos, akár tanár, közmunkás, könyvelő, takarító, villanyszerelő, burkoló, nevelőszülő stb., vagy akár "csak" egy anyuka, aki otthon van a gyerekekkel és reggeltől-estig szakadatlanul szorgoskodik, hogy testileg és szellemileg is ép maradjon a család apraja-nagyja, legyen kész a lecke, a fejlesztőlapok stb. De nem csak most kellene tisztelni egymást, hanem minden időben, mindenhol, mindenkor.
"A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal" Máté 7:12
Ennyire egyszerű. (Fotó és szöveg: Bernáthné Ibolya, Karcag)

-... várja az utazókat az egykori sóút mellett, Hortobágyon, a Kilenclyukú híd tövében ez a gyönyörű, nemrégiben felújított műemléképület, mely a világörökség részét is képezi. Történetét, a vándorok életét, a pusztát felfedező nagyjaink alakját bemutató kiállítás látható az egykori vendég-szobákban. Az ivóban hagyományos pásztorételeinket és a pusztában termett alapanyagokból – szürke marhából, rackából, gyöngytyúkból, mangalicából, halakból – sütött-főzött ínyencségeket kínálunk, melyeket jóféle magyar pálinkákkal és borokkal kísérhet az utazó. Hagyomány, természetesség, nemes egyszerűség, pusztai ízek. (forrás: www.hortobagyicsarda.eu)

A Kisújszálláson található alkotóház a nevét Papi Lajos szobrászművészről kapta, aki ebben az épületben élt és alkotott 1987-ig haláláig. Papi Lajos Kisújszálláson született 1921-ben. 1945-től kiállító szobrászművész, több önálló kiállítása volt, valamint rendszeresen vett részt csoportos kiállításokon is.
Kisújszálláson az Alkotóház udvarán, az Emlékparkban, a Városháza dísztermében, a Gimnázium és a Kollégium épületében számos műalkotásával ismerkedhetünk meg. Műveit Szolnokon, Pécsen, Sopronban, a Villányi Nemzetközi Szoborparkban, Lengyelországban és Szlovákiában is megtalálhatjuk.
Az Alkotóházban található műveinek hagyatéka a képzőművészeti gyűjteménye, melynek egy része állandóan megtekinthető az Alkotóház udvarán, valamint a kiállítótermekben.
Itt található az a három kiállító helyiség is, melyekben időszaki kiállítások tekinthetők meg kortárs és helyi művészek alkotásaiból egész évben.